A kábeltartozékokhoz használt anyagoknak kiváló elektromos szigetelési tulajdonságokkal kell rendelkezniük annak biztosítására, hogy ne forduljon elő sem dielektromos meghibásodás, sem részleges kisülés a hosszú, nagyfeszültségű{0}} működés során. Következésképpen az általánosan használt anyagok -mint például a térhálósított polietilén (XLPE), a szilikongumi és az epoxigyanta- jellemzően nagy dielektromos szilárdságot és stabil dielektromos veszteségi jellemzőket mutatnak; ezek az anyagok képesek hatékonyan ellenállni az elektromos mezők hatásának, miközben megőrzik a hosszú távú stabilitást.
Ezen túlmenően ezeknek az anyagoknak robusztus húzó-, nyomó- és ütésálló képességekkel kell rendelkezniük, hogy alkalmazkodjanak a kábelre a telepítés és a működés során kifejtett külső erőkhöz. Ezzel egyidejűleg az anyagoknak bizonyos fokú rugalmasságot kell mutatniuk, lehetővé téve számukra, hogy alkalmazkodjanak a kábel hőtágulásához és összehúzódásához, valamint a működési rezgésekhez, megelőzve ezzel az olyan problémákat, mint a repedés vagy szerkezeti meghibásodás.
Ezenkívül a kábeltartozékok anyagainak kiváló környezeti alkalmazkodóképességet és öregedésállóságot kell mutatniuk. Bonyolult környezetben,-amelyre magas páratartalom, sópermet vagy szélsőséges hőmérséklet jellemző,-meg kell őrizniük stabil fizikai és kémiai tulajdonságaikat, ellenállva az öregedésnek, a korróziónak vagy a teljesítményromlásnak. Az erős lángállóság, vízállóság és UV-állóság szintén kritikus kritérium; ezek az átfogó követelmények együttesen biztosítják a kábeltartozékok biztonságát és megbízhatóságát azok hosszú -távú működési élettartama során.
