A nagyfeszültségű{0}}szigetelők tervezése általában magában foglalja az elektromos tervezést, a mechanikai tervezést és a hőteljesítményre vonatkozó tervezést.
A szigetelő bordáinak formája az elektromos tervezés része. A szigetelő felületén lévő esernyő-alakú vagy szoknya{2}}alakú kiemelkedések a szél és az eső elleni védelemre szolgálnak, és javítják az ellenálló (vagy átvillanó) feszültséget esős körülmények között. A tárcsás felfüggesztés szigetelő tárcsa alakú részét (esernyőtárcsát) együttesen esernyőnek (korongnak) nevezzük.
Az esernyőt és a gerinceket összefoglalóan esernyőgerinceknek nevezik. Az esernyő és a gerincek kialakítása a kúszótávolság kialakításához kapcsolódik. A kúszási távolság a nagyfeszültségű szigetelők egyik fontos jellemzője-. Ugyanis a legtöbb esetben, különösen szennyezett területeken, a távvezetékben lévő szigetelőtárcsák számát az üzemi feszültség alatti áttörés követelménye határozza meg, illetve a kúszótávolság az egyik fontos tényező, amely meghatározza a villanófeszültséget, és egyben meghatározza a toronyfüzérben lévő szigetelőtárcsák számát is. Hogyan válasszunk? Kezdetben határozza meg a szigetelőtárcsák számát a szükséges egységnyi kúszási távolság alapján az üzemi feszültség alatt, majd ellenőrizze és állítsa be a túlfeszültség és a villámállósági szintek követelményei szerint. Azaz minél nagyobb a kúszótávolság, annál kevesebb szigetelőtárcsára lehet szükség.
A villamosenergia-rendszerek tényleges működésében nagy arányt képviselnek a szigetelőproblémák okozta balesetek, különösen a szennyezés-áttörések, amelyek még veszélyesebbek.
